Ella Fitzgerald: Az utcáról a világ tetejére

Written by on 2021. 06. 15

Huszonöt éve figyel minket fentről Ella Fitzgerald amerikai jazz énekesnő. „Ő volt a legjobb énekes a bolygón” – mondta róla Mel Tormé. Viharos gyermekkort élt át elvált, majd eltávozott szülőkkel. Nem találta a helyét, elmenekült otthonról, az utcán kóborolt. De a torkában ott volt valami, ami felnőttkorára a jazzéneklés nagyasszonyává tette. Hangjával betöltötte a két világháború közötti Amerikát, majd az egész világot…

A tipikus fekete utcagyerekek életét élte. Kimaradt az iskolából, kihasználták, behálózta a maffia, már-már úgy tűnt, teljesen elveszett. 17 éves korában döntötte el, hogy kilép az alvilág árnyékából, és jelentkezett egy tehetségkutató versenyre. Táncos szeretett volna lenni. Ám mikor megszólaltatta hangját, megváltozott az élete.

1935-ben Chick Webb jazzdobos zenekarába került, ahol még, mint másodhegedűs volt. Táncolt klubokban, tánctermekben, majd a stúdióba ment, ahol felénekelte a zenekar dalait – függetlenül attól, megfeleltek-e hangjának, vagy sem. Ekkor jelent meg első lemezfelvétele, a Love and Kisses. Méltatlan szerepével nem volt egyedül, a kor zenekarai többségében így működtek. A zenekar az első, tagjai csak másodlagosak voltak.

Az áttörés három évvel később, 1938 nyarán következett be: egy gyermekdalt dolgozott fel A-tisket A-tasket címen, amivel rögtön az eladási listák élére került. Egy évvel később azonban Webb elhunyt, így Ella-nak át kellett vennie a zenekar vezetésével járó feladatokat is. Ez nyilvánvalóan valódi életétől, az énekléstől vette el idejét és energiáját – két évig igyekezett igazgatni a szálakat, aztán 1941-ben inkább feloszlatta azt. Ezt a zenekar tagjai nagyon nehezen fogadták el, mindenképp azt szerették volna, hogy Ella maradjon, így maga a feloszlatás folyamata is komoly nehézséget jelentett számára.

De ő csak énekelni akart…

Gyermekkori emlékei juthattak eszébe: megint csak kóborolt, zenekarról zenekarra, vendégelőadásokra járt, olykor sikerekkel, olykor kudarcokkal. Ink Spots, Delty Rhythm Boys, Mills Brothers, Louis Armstrong, Louis Jordan. Illusztris lista, de valami még mindig hiányzott.

Csak a második világháború után talált rá igazi énjére. 1949-ben jelent meg először a Jazz at the Philharmonic-ban, amely hatalmas változásokat indított be. Ettől a pillanattól kezdve Ella nemcsak, hogy megtalálta saját hangját, de egy magasabb zenei síkot is képes volt elérni.

Bár nem volt nevezhető „termékenynek”, ez egyáltalán nem tükrözte felvételeinek minőségét. Mindaz, amit letett az asztalra, kiemelkedő minőségűek voltak. Csak, hogy egyetlen példát hozzunk: az I’ve Got a Crush on You mind a mai napig a jazz-zene egyik legmegbecsültebb darabja.

Ezután Norman Granz vezette az úton, ennek mintapéldái a Between the Devil and The Deep Blue Sea’ és az Ol’ Devil Moon, de hatással volt rá Frank Sinatra is – még ugyanabban a stúdióban is készített felvételeket, ahol maga Sinatra vette fel valamennyi klasszikus albumát. Elindította Song Book sorozatát, amelyben olyan szerzők dalait dolgozta fel, mint például George Gershwin, Cole Porter vagy Duke Ellington.

„The only thing better than singing is more singing” – mondta egyszer, mikor a ’80-as, ’90-és évek táján súlyos betegségei adódtak. Cukorbetegsége miatt csaknem megvakult, mindkét lábát térd alatt amputálták, valamint nyílt szívműtéten is átesett. Utolsó albuma, az All that Jazz foglalja össze mindazt, amit ő a jazzről gondolt. Majd 1996-ban, pontosan huszonöt éve itt hagyta ezt a világot, de ránk hagyta három oktáv (!) terjedelmű hangját. Így pedig örökké fog élni, de addig egész biztosan, míg lesz olyan ember, aki hallgatja őt…

Jazzy Lexikon minden hétköznap 10 és 16 óra között a 90.9 Jazzy-n.

Forrás, további információ: udiscovermusic.com

Kép: zeneakademia.hu


90.9 Jazzy

Jazzy Rádió