Családi ebéd 2050-ben

Written by on 2018. 03. 29

Az amerikai választások kapcsán kirobbant Facebook adatvédelmi botrányt követően Mark Zuckerberg elismerte, hogy hibázott és az amerikai kongresszus előtt kell felelnie. A közelmúltban pedig a Facebook alapítói kemény mondatokat fogalmaztak meg volt munkahelyükről. Azt állítják a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a legfőbb céljuk függővé tenni a felhasználókat és ez elképzelhetetlen hatással lesz a jövő generációjára. Így 2018-ban felmerülhet bennünk a kérdés, milyen lesz egy családi ebéd 2050-ben.

Már most is alig tudjuk letenni a telefonunkat egy ebéd vagy vacsora közben. Folyamatosan tudni akarjuk, hogy mi történik a világban vagy éppen tudatni szeretnék, hogy mit és hol eszünk. Nem véletlen, hogy oly népszerű a #mutimiteszel, #mutimitiszol használata.

Fogyasztói társadalmunkban az sem titok, hogy az internetes vállalkozások, az áruházláncok mind az emberi pszichológiából és a „befolyásolhatóságból” élnek. Hogy mi és hova kerül az áruházak polcain, hogy milyen irányban tudunk haladni, hogy milyen zene szól közben, hogy milyenek a fények egy próbafülkében, mit mutat a tükör, milyen internetes hirdetések jönnek velünk szembe az egyáltalán nem a véletlen műve. Mindezek mögött komoly pszichológiai vizsgálatok állnak, hiszen egy-egy számunkra észrevehetetlen trükkel tökéletesen tudják manipulálni a döntéseinket.

Vajon hányan vannak köztünk olyanok, akik, ha felébrednek éjszaka, akkor rögtön a mobiljuk után nyúlnak és akik egy mozi, színház vagy koncert ideje alatt is belülről azt érzik, hogy meg kell nézniük a telefonjukat nehogy lemaradjanak valamiről. Hányan bírnák ki egy hétig telefon nélkül az analóg világban?

Kopogtat a digitális világ

Döbbenetes látni, hogy mennyi embernek okoz nehézséget az élő beszéd vagy akár egy mindennapos kommunikációs helyzet. A függőség kialakulásával párhozamosan megjelent a szorongás, a depresszió. Menekülünk az személyes beszélgetések elől és és az érzelmeinket emojikban fejezzük ki. A párok hiába vannak fizikailag egymás mellett összetartozásukat egy digitális platformon érzékeltetik a másik féllel. Ebben vélhetően benne van az említett szorongás is, de talán a szívecskék, lájkok megszerzése még inkább (lásd függőség). Ráadásul ez egy ördögi folyamat, mert, ha sikere van egy tweet-nek, fotónak, szövegnek, akkor az beindítja az a folyamatot, hogy már a következő poszton fogunk gondolkodni. Miközben sütit sütünk már elképzeljük mennyire lesz közösségi platform kompatibilis a művünk. Az, hogy mondjuk kevesebb lisztet tettünk bele az már nem is olyan érdekes.

A mostani fiatal felnőtt generációnak még offline gyerekkora volt és ki korábban, ki később kapcsolódott be a hálózatba, ezért mindannyiunknak nagy a felelőssége, hogy hogyan éljük meg a mostot. A lájk vagy egy mosoly a fontosabb nekünk, tudunk-e várni egy válaszra, levélre, akarunk-e mindent most rögtön vagy hajlandóak vagyunk várni?

Egy asztalánál mégis külön

Már most 2018-ban sem újdonság azt látni, ha egy családi ebédnél nem tesszük le a telefonunkat (nem csak a fiatalok!). Nem elég izgalmas beszélgetni a nagypapával, nincs türelmünk meghallgatni a történeteit. Közben meg akarjuk nézni, hogy mi a helyzet másoknál. Olyan embereknél, akik a világ másik felén élnek, nem is ismerjük őket, nem is fogjuk és semmilyen hatással nincsenek az életünkre. De ennek ellenére azt szeretnénk, hogy lájkolják a levesről feltett fényképünket. Szeressenek bennünket onnan is. Édeskevés, ha az osztályban, a munkahelyünkön, a családban élőszóban megdicsérik a hajunkat, kell nekünk egy ausztrál kisvárosban élő stylist szívecskéje is. Tulajdonképpen elképzelésünk sincs arról, hogy milyen lesz egy ebéd 2050-ben, mert addigra hihetetlen technikai újdonságok köszöntenek majd be az életünkbe, melyeknek a legfőbb célja az elidegenítés lesz (ha ezt Ingmar Bergman látná!).

Az offline világ az új luxus

A közösségi médiát mi nem tudjuk befolyásolni, de annyit megtehetünk, hogy nagyon tudatosan használjuk. Felállíthatunk határokat, szabályokat és megteremtjük magunknak azt az időt, amikor kikapcsoljuk a telefonunkat vagy egyáltalán nem is visszük magunkkal. A fiataloknak is ez az egyik lehető legjobb példa, mivel semminek sem olyan erős a hatása, mint a családban látott példának, mintának. A tiltás úgyis csak felháborodást és dacot szülne. Jön a négynapos ünnep, ezért legyünk minél többet offline, beszélgessünk, kiránduljunk, simogassunk nyulat, süssünk kalácsot, éljük meg a pillanatot, az örömöket, de a bánatot is.

Mi lehet a megoldás?

Franciaországban már betiltották az általános iskolákban és gimnáziumokban az okostelefonok használatát, mivel a szünetekben sem egymással beszélgettek, játszottak, csintalankodtak a gyerekek. És mi mit csinálunk a munkahelyünkön az ebédszünetben? Természetesen ahogyan a változásokkal az lenni szokott nem lehet egyik pillanatról leszokni ezeknek a platformoknak a használatáról. Hasonló lehet itt is megoldás, mint egy drog- vagy alkoholbeteg esetében is. Fokozatosan, napról napra tehetünk apró lépéseket azért, hogy visszaszorítsuk, egészséges mederbe tereljük a mindennapi jelenlétüket. Tegyünk azért még ma, hogy 2050-ben is együtt tudjunk ebédelni a barátainkkal és a családunkkal!

Kép: Pexels/Thorn Yang/Helena Lopes

Ribáry Manuéla


90.9 Jazzy

Jazzy Rádió