Jazzy Fesztivál 2018: Még mindig a hatása alatt

Dübörgő PR elemekkel tarkított rendezvényszervezői profizmus közepette kezdődött meg a 8. Jazzy Fesztivál a rádió színeibe öltözött Momkultban. Teltház, halhatatlan slágerek, fergeteges buli, smooth jazz, funk és nem mellékesen, a Jazzy Dalverseny díjátadó gálája.

Az október 5-6-i Jazzy Fesztivál minden közönségigényt kielégített: nagybetűs zenekarok léptek fel, vérbeli előadóművészekkel. Akik korábban érkeztek egy flashmob-nak is a részesei lehettek és élőben láthatták, hogyan készül a Happy Hours Bálint Edinával. A műsor egyik vendége Szipál Péter fotóművész volt, aki a 70’-es évek közepén kiment az Egyesült Államokba és olyan szerencsés karriert futott be, hogy maga az Earth, Wind and Fire volt a szomszédja. Erről (is) mesélt az élő adásban.

Folyamatosan érkeztek az emberek, egyre fogytak Kovács Nimród borai, készültek a közös képek és, ha egy szót kellene használnunk a fesztiválra, akkor az az „egyedülálló” lenne. Egyedülálló, mert olyan hazai zenészek álltak előttünk néhány méterre a színpadon, akiknek a zenéje világszínvonalú és akikre méltán lehetünk büszkék. Egyedülálló, mert olyan világsztárok léptek fel a rendezvényen, akik a szórakoztatás legmagasabb fokát űzik. Egyedülálló, mert az igényes és stílusos zenékhez kulturált,  zeneszerető és értő közönség párosult. Egyedülálló, mert megtartotta az előző évek színvonalát, mind a fellépőkben, a közönség kiszolgálásában és a szervezésben. Egyedülálló, mert a koncert végén kiáramló tömegből több helyről is az elégedettség hangjai szóltak és a kérdés:

mikor lesz már a következő?

A 2018-as Jazzy Dalverseny nyertesei

Ritkán esik egybe a zsűri és a közönség véleménye, de most a közönségdíjat és a zsűri első helyezését is a Oneword és Harót Balázs ’Hazakísérlek’ című dala hozta el.  Nyereményük két különböző erősítő a Victoria Music felajánlásának köszönhetően, egy kalapácsmechanikás szintetizátor és egy lemezmegjelenés.

A második helyezett a Pink & The Panthers lett, a harmadik pedig a Kodály Spicy Jazz. Utóbbiak magyar népdalokat gondolnak újra fiatalos, laza és minőségi módon, nekik a 2009-es Jazzy Dalverseny győztese a Peet Project ajánlotta fel egy kislemez elkészítését.

És hogy milyen messzire lehet eljutni a Jazzy dalverseny által?

A Peet Project jelenleg éppen az Amerikai Egyesült Államokban koncertezik – immár sokadszor, ezért már most kíváncsian várjuk a jövő évi pályázókat.

A Jazzy Dalverseny zsűrije: Farkas Zoltán, László Attila, Szűts László, Suri Imre és Kovács László.

Sárik Péter trió & Al McKay és az Earth, Wind and Fire Experience

A koncertterem megtelt és a Sárik Péter trió (Sárik Péter/zongora, Fonay Tibor/bőgő, basszusgitár, Gálfi Attila/dob) már az első számmal lendületbe hozta a közönséget. Szőke Nikoletta és Luiza Zan csodálatos hangja betöltötte a terem egészét. Ezt követően épphogy csak szusszantunk egyet és máris berobbant a színpadra az Al McKay’s All Star.

Innentől pedig végig az önfeledt táncolás, bulizás és az élő legendák által kiváltott hidegrázás és sírás maradt. Végtelen lazasággal jöttek be a színpadra, a közönség pedig mindezt tapsviharral üdvözölte. Funk, jazz, soul, blues, disco és folk elemek dobogtatták meg a szívünket. Trombita, kürt, szaxofon, ütősök, ének, vagyis 100% élőzene. A három vokalista pedig úgy táncolt, hogy az első sorokban ülők is hamar felpattantak a székükből. Érdekes volt megfigyelni, hogy a legtestesebb táncolt a legjobban. Valószínűleg az ő fejében még az írmagja sincs annak a gondolatnak, hogy „jaj vajon, hogy nézek ki?”. Ezt a hozzáállást tegyük el magunknak a legközelebbi koncertre, bulira és merjünk úgy táncolni, ahogy éppen jólesik.

A 70 éves balkezes Al McKay olyan energiával tolta végig a bulit, hogy azt még az álló közönség is megirigyelhette. Arról nem is beszélve, hogy a koncertet követő dedikáláson még örömmel és végeláthatatlan türelemmel szelfizett a közönséggel. Elárulta, hogy a September a kedvenc száma, nem véletlen, hogy a léggömbesőt ekkora időzítették. Puhán a nyakunkba hullottak, ezzel fokozva az amúgy is tetőfokán levő hangulatot. A gitáros legenda azt javasolta JazzKovácsnak, hogy a „Heed The Message” dalból készítsen ő maga egy rádió verziót (Amerikában mindezt a producer legenda Joey Negro készítette el).

Az Al McKay’s All Star még mindig brutálisan jó banda, így biztosan sokáig fogunk emlékezni a Jazzy Fesztiválon látottakra.

Barabás Lőrinc Quartet és Brian Culbertson

Amilyen visszahúzódó a magánéletben Barabás Lőrinc, legalább akkora erő van benne a színpadon. Mágikus módon ragadja magával a közönséget és zenésztársaival (Cséry Zoltán/billentyűk, Herr Attila/basszusgitár, Nagy Zsolt/dob) tökéletes összhangban fokozzák az energiaszintet. Felszabadult, lendületes koncertet láthattunk tőlük.

Brian Culbertson talán a „leg”jobban várt előadó volt. Várták, akik már hét évvel ezelőtt látták és még jobban várták, akik még nem. Az amerikai sztár laza, de fegyelmezett fickó a színpad mögött, amikor azonban megcsillannak a fények a piros flitteres zakóján, elkezdődik a show.

A koncert tiszta Amerika volt, a szó legnemesebb értelmében!

Amerika a show business fellegvára és ő a műfaj egyik jeles képviselője. Brian elhozta zenekari dobosát, Chris Miskelt is, aki olyan stenkkel játszott, hogy szinte felrobbant a színpad. A zenekar többi tagját pedig a magyar funk-soul-jazz zenei élet kiválóságai alkották, akik az amerikai nagyágyú zenekarával tökéletesen felvették a versenyt (igen srácok, higgyétek el! – a szerk.) Jöjjenek is a nevek!

• Csányi István
• Bubenyák Zoltán
• Tornóczky Ferenc
• Feng Ya Ou
• Temesi Berci
• Puskás Csaba

Egyetlen Youtube videó felvétele sem adja vissza azt a hangulatot, amit a színpadra tud teremteni.

Nagyon kevés művész képes a show közben figyelni a zenésztársaira, humorizálni és közvetlenül kommunikálni a közönséggel.

Hát itt pontosan ez történt. Többször bemutatta a magyar zenekari tagokat, sztorizgatott és úgy felpörgette a közönséget, hogy az Temesi Bercinek együtt énekelte el a Happy Birthday to you című dalt. Az egy dolog, hogy Brian Culbertson magas színvonalú, professzionális művész, de hogy a zongora mögé állva, hátulról is tökéletesen játszott, az láthatóan mindenkit megdöbbentett. De zenélt pozanon is.

Az est végén lábdobogás, hangos üdvrivalgás és tapsorkán kíséretében követeltük a ráadást és nagyon nem akartuk, hogy az este véget érjen!

Köszönjük, hogy jöttetek, találkozunk jövőre!

Kép: Unsplash/Nick Karvounis