Viola Szandra, Bella István-díjas író, költő a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában arról beszélt, mit mesélnek rólunk a régi történetek. A boszorkány, a garabonciás, a lidérc és a fityfene a falu félelmeit rendezte történetté, a közeledő Halloween pedig ugyanezt a szabályozott borzongást keresi.
„A régi félelmek arról árulkodnak, hogy az emberi indulat keveset változik.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
A régi történetek ma is elárulják, mitől riadt meg a falu, és mit őrzött meg a közösség a saját védelmére.
A közeledő Halloween idején különösen érthető, miért keresik sokan a szabályozott borzongást. A félelem így mese marad, régen a tűz mellett vagy a fonóban pedig közös élménnyé vált.
A boszorkány alakja szinte minden népmesében és modern feldolgozásban felbukkan, hol segítőként, hol ártóként.
A falu gyakran azt kiáltotta ki boszorkánynak, aki az átlagtól vagy a közösség rendjétől eltért, miközben a gyógyítás és a jóslás ugyanahhoz a tudáshoz tartozott. Születés és halál határán a bábaasszony, a javasasszony és a bűbájos asszony egy vékony vonal két oldalán állt egyszerre. A beteg ágya mellett ugyanaz a kéz hozhatott enyhülést, amelyikről később rontást suttogtak. A történetek és a közösség fantáziája rendre egybemosta a segítőt az ártóval.
A garabonciás a mágus és a vándordiák ötvözete, egyes kutatók a sámán továbbélését látják benne.
Rongyos ruhában, bűvös könyvvel járta a vidéket, a falu szélén bekopogott, és tejet kért. Ha elutasították, a hagyomány szerint vérré változtatta az állatok tejét, vihart is képes volt hozni a házra. Az idegennel szembeni viselkedés így kollektív lelkiismeret-vizsgálattá vált: a közösség azt mérte le magán, segít-e a messziről jött embernek. A varázserő híre egyszerre keltett tiszteletet és óvatosságot, ezért a garabonciás sosem volt hétköznapi vendég.
A lidérc a magyar hiedelemvilág egyik legsokarcúbb lénye, és a népi hiedelmek között is külön helyet foglal el.
A lidércnyomás a rémálmok képét viseli, amikor láthatatlan súly nehezedik az alvó mellére. Egyes változatokban az elhunyt magzatból születik, máshol tüzes fényként vagy csirke alakban jár. Az alföldi Mitke ennél könnyedebb figura: folyton azt kérdezte a gazdájától, mit kér, kisgazdám, mit parancsolsz, és erről kapta a nevét.
Viola Szandra A Hajnal öröksége sorozatában ezt a tündércsirkeszerű karaktert őrizte meg, aki figyelmeztet, hogy a segítség létezik, a lehetetlen kérés viszont szétfeszíti a világ határát.
A markoláb a holdfogyatkozás régi magyarázata volt.
A régmúlt embere úgy tartotta, hogy ez a lény elfogyasztja a Hold egy részét, ezért sötétül el az égitest, majd visszaadja, amit elnyelt. Ma a csillagászat tisztázza a jelenség hátterét, a történet mégis megmaradt, mert egykor rendet teremtett az érthetetlen égen. A mese kerete biztonságos teret adott annak a félelemnek, amelyre akkor még hiányzott a természettudományos válasz. A közös hallgatás a fonóban vagy a tűz mellett felszabadította azt, ami külön-külön szorongásként ült az emberekben.
A fene, a fityfene és a fenefajzatok a hétköznapi szólásokban élnek tovább, miközben alakjuk a feledés homályába veszett.
Aki azt mondja, vigye el a fene, vagy tudja a fene, egy olyan lényt emleget, amelynek külsejéről a néprajzkutatók is keveset tudnak. Betegségdémonokat sejtenek mögöttük, a hozzájuk kötődő mesék viszont eltűntek.
Viola Szandra a hangzásra támaszkodva teremtette újra a fityfenét: apró, sápadt, manószerű lényekként, hegyes fülekkel és nyolc ujjal, akik láthatatlanul piszkítják össze a gyanútlan járókelőt. A mágikus szita, amelyen át lehet látni, ebben a világban a rejtőző lények felismerésére szolgál, a szabad szem előtt ugyanis üres marad a szobasarok.
A régi félelmek arról árulkodnak, hogy az emberi indulat keveset változik.
Az irigység és a bosszú a mesterséges intelligencia korában is jelen van, csak más alakot ölt, mint a falu szélén kopogtató idegen idején. A népi hiedelmek bölcs példákat hagytak hátra arra, hol végződik a kérés joga. Halottat feltámasztani és szitában vizet hozni lehetetlen, a vágy határa egyben a világ határa. A Hajnal öröksége ezt a tudást kamaszok és felnőttek számára új környezetbe helyezi, ahol a túlvilág sem függeszti fel a mi világunk törvényszerűségeit.
A biztonságos borzongás lelki szükségletként működött, amikor a hétköznap tele volt megmagyarázhatatlan eseménnyel. A történet kerete szabályozta a félelmet: a hallgató tudta, hogy mese szól, mégis átélhette azt, amit nappal elfojtott. Ugyanez a felismerés működik, amikor egy versben ráismerünk a saját szorongásunkra, és megkönnyebbülünk, hogy más is így érez. A modern feldolgozás ezért őrzi a határt a javító és az ártó között, a kamaszregényben pedig a főhős sem léphet át korlátlanul a holtak világába.
Miért mosódott össze a javasasszony és a boszorkány? A gyógyítás, a jóslás és a születés-halál kísérése ugyanahhoz a tudáshoz tartozott, a közösség pedig gyakran boszorkánynak kiáltotta azt, aki eltért a falu rendjétől. A történetek a segítőt és az ártót egy alakká keverték.
Mit kért a garabonciás, és mi történt, ha elutasították? A falu szélén tejet kért. Ha nem kapott, a hagyomány szerint vérré változtatta az állatok tejét, és vihart is hozhatott a házra. Az idegen fogadása így a közösség lelkiismeretének mércéje lett.
Hogyan él tovább a fityfene, ha a mese elveszett róla? A szólásokban maradt fenn, a külsejéről a néprajz is keveset tud. Viola Szandra a hangzásból teremtette újra: apró, sápadt, nyolcujjú lényként, amely csak a mágikus szitán át látható.
A sörtörkölyből chips, a kávé gyümölcséből tea, a sajt savójából fehérjekészítmény, a tojáshéjból kollagén és kalcium készülhet. Dr. Németh Csaba élelmiszermérnök a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class című műsorában azt járta körbe, hogyan lesz a kidobásra szánt alapanyagból piacképes étel, és hol tart ebben Magyarország. "A tegnap még hulladéknak tartott melléktermékből holnap magas tápértékű élelmiszer készülhet." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1c2208-56d9-6d4e-a545-a9e76d43b4ed%2Fdownload Élelmiszeripari upcycling - a szemléletről, amely a kidobásra szánt alapanyagból emberi fogyasztásra alkalmas […]
