Egy telefonos lelkisegély-szolgálat ügyelője a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában arról beszélt, mi történik a kagyló két végén. A hívók közös vágya a teher letevése, a leggyakoribb ok a magány, a siker pedig az, ha a vonal bontása után egy picivel könnyebb a nap.
„Aki leteszi a telefont, egy picivel könnyebb legyen: a lelkisegély ügyeletén ez már eredmény.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
Mi történik a kagyló két végén, amikor egy idegen segítséget kér?
A hívás első másodpercei ma is izgalmat hoznak, mert a hang bármi lehet: beszéd, sírás, szuszogás, szókeresés vagy egy kész kérdés. A skála ennél is tágabb. Előfordul a néma vonal, a hecc, és az a csend is, amelyből egy lelki súllyal érkező ember jelenléte érezhető, még akkor is, ha egyetlen szó sem hangzik el.
A telefonálókat egy vágy köti össze: letenni a terhet, és valamilyen megoldás felé mozdulni. A lelkisegély ügyeletén a cél így hangzik: aki leteszi a telefont, egy picivel könnyebb legyen. Ezt a mércét a képzés szövege helyett a saját munka fogalmazta meg, és az ügyelet azóta is ehhez igazodik. Egyetlen hívás ritkán rendez el egy egész életet, egy kiengedett szelep viszont már eredmény. Konkrét kérdéssel kevesebben érkeznek, a többség beszélgetni szeretne, és a lelki teher egy részét egy idegennél teszi le, aki végighallgatja.
A csendet hagyni kell dolgozni, és ez ment a legnehezebben egy megoldásra hangolt figyelemmel.
Az első reflex gyors kérdést és gyors választ keres, mintha a szavak önmagukban közelebb vinnének a kijárathoz. A hívás közben derül ki, hogy a másik gyakran azt kéri: ülj ide mellém, lélegezzünk együtt, és ha beszélek, figyelj. A jó kérdés azért ér többet a kész tanácsnál, mert a saját válasz marad meg, és azt viszi tovább a hívó a vonal bontása után. A figyelem azt pásztázza, sírásra, közös hallgatásra vagy egy elmondott gondolatra van-e éppen szükség, és a beszélgetés afelé tart, hogy a következő lépést a telefonáló maga találja meg.
A leggyakoribb ok a magány, és erről friss összesítés is készült a lelkisegély hívásairól. A fizikai magány tanyáról, a falu széléről, erdő mellől érkezik. Idős, özvegy ember hív, aki 500 méterre lakik a falutól, és már nehezen jár be, ezért a telefon marad az egyetlen napi beszéd. A szociális magány máshogy fest, és gyakran társaság közepén jelenik meg. Egy fiatal lány egy emelettel a barátja fölött telefonált, miközben lent a társaság ultizott, ő pedig fentről keresett valakit, aki meghallgatja.
Az ügyelet önkéntes munka, otthonról vagy egy külön helyiségből, interneten továbbított hívásokkal.
A filmes kép, az egymás melletti ablakos telefonközpont, ehhez a munkához alig hasonlít. A beosztás a vállalt kapacitáshoz igazodik: heti 6 óra, 12 óra, vagy kéthetente egy műszak, annyi, amennyit a hétköznapi munka mellett el lehet vinni. A történeteket teljesen letenni gépi működés lenne, az érzések megmaradnak, mert ember ül a vonal végén. A segítő alapszakmából hozott gyakorlat segít leválasztani a másét, a nehéz hívás így is órákig, néha napokig elkísér.
A krízisnél a jelenlét mellett más segítség is szóba kerül, a 112 bevonása viszont beleegyezéshez kötött. Van olyan hívás, ahol a beszélgetés önmagában elég támasz, és külső szerv bevonása nélkül is megnyugszik a vonal. Öngyilkossági veszély esetén, ha a közös beszéd elakad a biztonságos pont előtt, a 112-t be kell vonni. Az ügyelő ezt akkor teheti meg, ha a hívó beleegyezik, és megadja a címet, ahol tartózkodik. Megszakadó vonalnál a hívó maga keresi a segélyhívót, vagy a beszélgetés nyitva marad, és egy másik telefonról indul a riasztás.
A vonal túloldalán című podcast valódi hívásokból épül, az anonimitás megőrzésével.
A történetek úgy készülnek, hogy a telefonáló felismerhetetlen maradjon, a hangsúly az ügyelőben keletkező élményre kerüljön. A hallgató magára, egy ismerősre vagy egy elkerülhető lépésre ismerhet, és a saját életét is odamérheti ahhoz, amit hall. A buborékból kitekinteni annyit jelent, hogy mások élete tanít, akár szűk, akár tág az a kör, amelyben élünk. A segítségkérés és a segítségadás ugyanarra a feltételre épül: az aktív figyelemre, amely előbb hallgat, és csak utána dönt a segítség módjáról.
Az ügyelet folyamatos önismereti út, minden hívás tanít valamit a türelemről. A képzés eleji önismereti blokk csak a kapu, utána a műszakok viszik tovább a tanulást. A figyelem, a türelem és a segítség módja hívásról hívásra pontosodik, mert egy-egy csend vagy egy-egy sírás megmutatja, hol sietett eddig a segítő. A lelkisegély ebben a munkában egyszerre szakma és belső gyakorlat, és a tanulás az ügyelet végén sem áll meg.
Mi a közös azokban, akik felhívják a lelkisegélyt? Le szeretnék tenni a terhet, és valamilyen megoldás felé mozdulnának. A többség beszélgetni akar, kevesebben érkeznek egyetlen konkrét kérdéssel.
Miért ér többet egy jó kérdés egy kész tanácsnál? A saját válasz marad meg a vonal bontása után. A figyelem előbb azt nézi, hallgatásra, sírásra vagy egy elmondott gondolatra van-e szükség.
Mikor kerül képbe a 112? Öngyilkossági veszély esetén, ha a közös beszéd elakad a biztonságos pont előtt. A riasztáshoz beleegyezés és cím kell, vagy nyitva marad a vonal, és egy másik telefonról indul a hívás.
A fővárosi erdők az országos állomány alig negyed százalékát adják, mégis évente 17-18 millió látogatást fogadnak. Egy friss kutatás szerint a vizsgált szolgáltatások társadalmi értéke akár 26,5 milliárd forint is lehet, a rekreációtól a hűtésen át a felhőszakadások lassításáig. "A vizsgált szolgáltatások társadalmi értéke évente akár 26,5 milliárd forintot is elérhet." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1c3b1f-659b-6b18-9b83-f128b77f24c7%2Fdownload Mit teremtenek a városi erdők a fővárosnak? A budapesti erdők az országos erdőterület alig negyed százalékát adják, miközben […]
