A fővárosi erdők az országos állomány alig negyed százalékát adják, mégis évente 17-18 millió látogatást fogadnak. Egy friss kutatás szerint a vizsgált szolgáltatások társadalmi értéke akár 26,5 milliárd forint is lehet, a rekreációtól a hűtésen át a felhőszakadások lassításáig.
„A vizsgált szolgáltatások társadalmi értéke évente akár 26,5 milliárd forintot is elérhet.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
Mit teremtenek a városi erdők a fővárosnak?
A budapesti erdők az országos erdőterület alig negyed százalékát adják, miközben a lakosság közel ötöde itt él, és az életminőségére ezek a fák közvetlenül hatnak. A faanyag ebben a körben másodlagos szerepbe szorul. A friss levegő, a madárhang, az oxigén és a mindennapi kilépés a betonból adja a valódi hozamot. A kutatás ezt a kötődést próbálta forintra váltani, és a vizsgált szolgáltatások társadalmi értéke évente akár 26,5 milliárd forintot is elérhet.
A városi erdők Magyarország leglátogatottabb erdőterületei közé tartoznak, évente 17-18 millió alkalommal lép be valaki a budapesti állományba.
Az ország teljes erdőterületén mintegy 50 millió látogatást becsülnek, ennek nagyjából harmada a főváros határain belül képződik. A mobilcella-adatok és az ötezer főnél több válaszadó online kérdőíve azt mutatja, hogy az emberek gyalog és kerékpárral érkeznek, és jellemzően egy óránál kevesebbet töltenek a fák között. A budai hegyoldal és a pesti perem erdei a napi sétát, a kutyasétáltatást és a futást fogadják, a hétvégi kirándulóhely szerepe helyett a kert funkcióját töltik be. A klasszikus erdő és a városi erdő között éppen ez a különbség rajzolódik ki: az előbbi célpont, az utóbbi a hétköznap része.
A rekreáció önmagában 20,7 milliárd forintig is felmehet, és ez a szám az erdőben töltött idő társadalmi hozamát próbálja megfogni.
Kétmillió ember fizikai állapota, mentális terhelése és munkateljesítménye összefügg azzal, van-e hova kilépni a házból. A kutatók közel 20 milliárd forintra tették ezt a rekreációs értéket, a pontos összegnél a nagyságrend a tanulság. Egy erdei óra a statisztikában egészségügyi teherként és munkahelyi teljesítményként is megjelenik, akkor is, ha a séta közben senki sem számolja a forintokat. A városi erdők így közjót állítanak elő egy olyan területen, amely az ország erdeinek töredéke. Aki naponta rövid időre kilép a fák közé, a saját kondícióján keresztül is hozzájárul ahhoz, hogy ez a tétel ilyen magasra kússzon.
A hűtőhatás külön tétel a kutatásban: ha az erdők egyetlen Celsius-fokos hűtését klímaberendezéssel kellene pótolni, az energiaköltség évi 5 milliárd forintig is felmehet.
A műholdfelvételeken a belváros épített felülete nyáron jóval melegebb, mint a budai hegyek vagy a zöldben gazdagabb külső kerületek. Minél több a lomb, annál hűvösebb a környék, ahol az emberek laknak. A klímaváltozás derekán az épített várost érdemben átrajzolni alig lehet, ezért minden árnyékot adó, hőmérsékletet mérséklő felület felértékelődik. A városi erdők szerepe ebből a szempontból a következő években tovább nő, mert a hősziget a betonon keresztül egyre erősebben melegíti a szomszédos állományokat is.
A budai hegyoldalak erdei felhőszakadáskor természetes víztározóként működnek, és a lezúduló csapadékot lassítják, mielőtt az a belvárosi csatornába érne.
A főváros csatornahálózata évtizedekkel, helyenként egy évszázaddal ezelőtt épült, a záporok viszont ritkábbak és intenzívebbek lettek. Ha a hegyvidéki talaj a víz egy részét megfogja, és a tetőzés után fél órával engedi tovább, a belváros kevésbé úszik el egyetlen zivatarban. A természetes vízmegtartás műszaki pótlását a kutatók több tíz milliárd forintra, akár 50 milliárd forint közelébe tették. A víz tárolásának másik oka az erdő saját egészsége: a párologtatás hosszabb távon hűti a várost, mintha egy nagy, ingyenes klímaberendezés működne a hegyoldalon.
A városi erdő ebben a keretben zöld közmű, amely az egészségügytől a városi infrastruktúra terheléséig több ágon kapcsolódik a főváros működéséhez.
A klímaváltozás minden erdőt érint, a főváros hőszigete viszont tovább fokozza a szárazságot és a hőséget a betonfelületek mellett. Erre rakódik rá az évi 17-18 millió látogatás taposása, mellé az új kártevők és a viharok. A két nyomás egymástól elválaszthatatlan, együtt kell kezelni őket. A haszon az egész városnál jelentkezik, a fenntartás költségeinek döntő része viszont a Pilisi Parkerdő Budapesti Erdészeténél csapódik le. Aki besétál és jól érzi magát, azért a belépés pillanatában fizet.
A belépődíj helyett kiszámítható finanszírozásra van szükség, mert a ma elvégzett munka 30-50 év múlva határozza meg a budapesti erdők képét.
Lisszabon, Oslo és Brassó példája azt mutatja, hogy a fenntartás több pénzforrásból áll össze, önkormányzati hozzájárulástól a pályázati pénzig. Budapesten a Pilisi Parkerdő a nagyobb kezelési terület hátterével viseli a terhek egy részét, vállalati partnerek is állnak mellette, a tulajdonosi és országos modellben viszont még hiányzik a jövőbe mutató, biztonságos forrás. Aki soha ki sem lép a fák közé, az ablakából akkor is érzi a különbséget: egy tízemeletes panel hátsó homlokzata és egy tömegközlekedési csomópont más életminőséget ad, mint a budai hegyek látványa és a madárcsicsergés. A városi erdők állapota ezért azoknak is számít, akik csak a hűvösebb utcán és a tisztább levegőn keresztül találkoznak velük.
Mennyi társadalmi értéket teremtenek a budapesti városi erdők? A vizsgált szolgáltatások éves értéke akár 26,5 milliárd forint. A rekreáció önmagában 20,7 milliárd forintig is felmehet, a hűtés pótlása pedig évi 5 milliárd forintos energiaköltséget is jelenthetne.
Hányan járnak a budapesti erdőkbe egy évben? Évente 17-18 millió látogatás történik, az országos erdőlátogatások nagyjából harmada. A jelenlét jellemzően egy óránál rövidebb, és a mindennapok része, séta, futás vagy kutyasétáltatás formájában.
Miért zöld közmű a városi erdő, és ki fizeti a fenntartását? Hűti a várost, felhőszakadáskor lassítja a lezúduló vizet, a haszon pedig az egész fővárosnál jelentkezik. A költségek döntő része a Pilisi Parkerdő Budapesti Erdészeténél csapódik le, miközben a belépődíj helyett kiszámítható, többforrású finanszírozásra lenne szükség.
Ugyanaz a daganatellenes szer az egyik betegnél visszaszorítja a tumort, a másiknál alig hat. Dr. Menyhart Otília, a Semmelweis Egyetem Bioinformatikai Tanszékének adjunktusa a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában ennek a különbségnek a sejtszintű okairól beszélt, miután idén elnyerte a L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíját. A génexpressziós adatbázisok és a daganat közvetlen környezete együtt rajzolják ki, hol akad el a kezelés. "A gyógyszer célpontja sokszor a segítő […]
