Bihari Dániel, a 24.hu újságírója a Mohács: Nem adtuk harc nélkül Magyarországot című kötetében a legfrissebb kutatásokra támaszkodva járja körül a mohácsi csata előzményeit, a haderők viszonyát és a körülötte kialakult tévhiteket.
„Inkább az a csoda, hogy nem korábban történt meg.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
Bihari Dániel, a 24.hu újságírója a Mohács: Nem adtuk harc nélkül Magyarországot című kötetében a legújabb történészi kutatásokra támaszkodva járja körül a mohácsi csata előzményeit és a körülötte kialakult félreértéseket. A könyv a 24.hu Mohács500-sorozatának bővített változata, amely interjúk alapján készült a téma vezető kutatóival. Célja, hogy a közkeletű állítások helyett a források és a hadtörténeti tények alapján mutassa be, hogyan állt ellen a Magyar Királyság az Oszmán Birodalomnak. A kötet a BookLab gondozásában jelent meg, és a tatárjárásról szóló korábbi sikerkönyv folytatásának tekinthető.
A mohácsi csata egy hosszú folyamat vége volt, amelyet legalább 130 évnyi sikeres ellenállás előzött meg.
Horváth Mihály történész megfogalmazása szerint ilyen hosszan tartó határvédelmet a világtörténelemben kevésszer találni, leginkább a római limeshez hasonlítható. A Magyar Királyság évtizedeken át a déli végeken tartotta fel az oszmán előrenyomulást, várakból védekezve. Nándorfehérvár 1521-es elvesztése nyitotta meg az utat az ország belseje felé, onnantól nem maradt olyan erődítmény, amelyik tartósan megállíthatta volna a fősereget. A mohácsi csata így nyílt síkon zajlott, ahol a várak előnye nem érvényesült. A korabeli szuperhatalom gazdasági és katonai erőforrásai messze meghaladták a magyar lehetőségeket.
A magyar sereg létszáma 24-28 ezer fő körül mozgott, míg a török harcolóállomány meghaladta a 80 ezret.
Az oszmán sereghez még evezősök, szakácsok és szekeresek is tartoztak, akik szükség esetén fegyvert fogtak. A janicsárok fejlett tűzfegyverekkel és ágyúkkal rendelkeztek, ami technikai fölényt biztosított. II. Lajos seregét bármelyik korabeli európai nagyhatalom komolyan vette volna, a törökökhöz képest azonban egyharmados erőviszonyt jelentett. A várvédők korábban jobb helyzetben voltak a támadókkal szemben, ezért tartott a védelem ilyen sokáig. Mohácsnál azonban nem volt hová visszavonulni, a nyílt csata elkerülhetetlenné vált a fősereg érkezésével.
II. Ulászlót gyakran gyenge kezű uralkodóként ábrázolják, ám a források ezt nem támasztják alá.
A bevételek nem csökkentek uralkodása alatt, felkelés vagy belviszály nem tört ki ellene. A Dobzse László elnevezés későbbi, rosszindulatú pletykára vezethető vissza. Az uralkodás utolsó éveiben többször agyvérzés érte, ami időszakosan nehezítette a kormányzást. A történészek szerint a királyi hatalom nem gyengült le olyan mértékben, ahogy a közvélekedés tartja. A Jagelló-korszak értékelése a legújabb kutatások fényében árnyaltabb képet mutat, mint a tankönyvekben megszokott.
Négy nappal a mohácsi csata előtt a Karasica folyónál Tomori Pál csapatai győzelmet arattak az oszmán előőrs felett.
Szekérvárat építettek, a magyar lovasság színlelt megfutamodással a törököket az ágyúk elé csalta. Mintegy 3000 oszmán katona maradt a csatatéren. Tomori ezután visszatért a királyi sereghez. A győzelem rövid távon lelket öntött a magyarokba, de a fősereg érkezését nem állította meg. A nyílt összecsapás elkerülése nem volt lehetséges, mert nem állt rendelkezésre megfelelő vár a visszavonulásra. Nándorfehérvár elvesztése után az ország kapuja nyitva állt.
A történészek szerint a vereség elkerülhetetlen volt, mert az Oszmán Birodalom erőforrásai mérhetetlenül nagyobbak voltak.
Ha nem 1526. augusztus 29-én, akkor fél év vagy egy-két év múlva mindenképpen bekövetkezett volna a döntő összecsapás. Inkább az a csoda, hogy nem korábban történt meg. A nyugati segítség korlátozott maradt, a pápa 4000 zsoldos felfogadására elegendő pénzt küldött. A katolikus uralkodók összefogása sem lett volna elegendő a szuperhatalommal szemben. Minden lehetséges lépést megtettek a védelem érdekében, a történelmi szükségszerűség mégis bekövetkezett. A birodalom terjeszkedni akart nyugatra, és Magyarország állt az útjában.
Miért tartották a magyarok 130 évig a törököt a határon kívül?
A várakból való védekezés és a folyamatos déli határháborúk lehetővé tették, hogy a Magyar Királyság hosszú ideig feltartóztassa az oszmán előrenyomulást, hasonlóan a római limeshez.
Mekkora volt a létszámbeli különbség a mohácsi csatában?
A magyar sereg 24-28 ezer főből állt, a török harcolóállomány pedig több mint 80 ezer katonát számlált, kiegészítő erőkkel együtt még nagyobb túlerőt jelentett.
Elkerülhető lett volna a mohácsi vereség?
A történészek szerint nem, az Oszmán Birodalom szuperhatalmi erőforrásai miatt a döntő összecsapás elkerülhetetlen volt, legfeljebb az időpontja változott volna.
A Semmelweis Egyetem nemzetközi vizsgálata rávilágít, hogy az elhízás mértéke közvetlenül rontja az akut hasnyálmirigy-gyulladás kimenetelét. Dr. Hegyi Péter szerint már a kisebb testsúlycsökkenés is csökkentheti a súlyos szövődmények kockázatát. "Már egy 4-5 kilogrammos testsúlycsökkenés is egészségnyereséget eredményezhet egy kilencven-száz kilós embernél." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1dc03a-a490-6a48-9f05-e51cbbe71cbd%2Fdownload Dr. Hegyi Péter, a Semmelweis Egyetem Pankreász Betegségek Intézetének és Transzlációs Medicina Központjának igazgatója a Business Class műsorában ismertette egy 13 ország 29 intézményében végzett nemzetközi kutatás […]
