Alapellátás válságban: a háziorvosok jövője Magyarországon

Dr. Szalóczi Beáta házi gyermekorvos szerint az alapellátás komoly kihívásokkal küzd Magyarországon.

Az elöregedő orvosgárda, a finanszírozási nehézségek és a struktúra hiányosságai miatt sürgősen változtatni kell, hogy vonzóbbá váljon a pálya a fiatalok számára is, és a betegek jobb ellátást kapjanak.

“Az alapvető és legfontosabb az az lenne, hogy finanszírozási szempontból támogatni kell a rendszert. Tehát anélkül nem megy.”

A magyarországi orvosi alapellátás jelene és jövője

A Business Class műsorban a Jazzy Rádió FM90.9-en dr. Szalóczi Beáta házi gyermekorvos, a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Szakmai Tagozatának ügyvivője osztotta meg tapasztalatait. A beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy az alapellátás válságos állapotban van, ám egy széles körű szakmai kerekasztal munkájának köszönhetően elkészült egy dokumentum, amely részletesen elemzi a helyzetet és javaslatokat is megfogalmaz. Ebben az egészségügyi kamarák és szakszervezetek is részt vettek, így a közös álláspont erős alapot ad a változásokhoz.

Az egyik legnyilvánvalóbb gond a humánerőforrás. A háziorvosok átlagéletkora 60-61 év körül mozog, és sokan már nyugdíjaskorban dolgoznak tovább. Különösen a házi gyermekorvosoknál magas ez az átlag, ahol az utánpótlás szinte alig látható. A fiatalok egyszerűen nem érzik vonzónak ezt a pályát. Csökkent a presztízs, mert az orvosokat rengeteg adminisztratív feladattal terhelik, miközben a valódi szakmai munka ideje szűkös marad. Ráadásul anyagilag sem kedvező a helyzet. Ugyanazzal a szakvizsgával – például csecsemő- és gyermekgyógyászat – a kórházban vagy klinikán lényegesen többet lehet keresni. Ezért a fiatal kollégák inkább ott helyezkednek el.

A jelenlegi struktúra sem segít.

Sok rendelőben még mindig egy orvos dolgozik asszisztens vagy nővér társaságában, és ez a régi modell hosszabb távon nem tartható fenn. A nemzetközi ajánlások szerint team-munkára lenne szükség, ahol az orvos mellett szakdolgozók, orvosírnokok, gyógytornászok, dietetikusok és pszichológusok is részt vesznek. Ez nem csak a betegellátást tenné hatékonyabbá, hanem vonzóbbá is a pályát a fiatalok szemében. A csapatmunka ráadásul az idősebb kollégáknak is segíthetne, például az informatikai feladatokban, ahol a rutinjuk esetleg nem olyan erős.

A finanszírozás kérdése minden másnál fontosabb. A háziorvosok többsége vállalkozóként működteti a praxisát, bevételük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől érkezik a páciensek száma és bizonyos indikátorok alapján. Átlagosan havonta három és fél millió forint körül alakul a bevétel, de ebből ki kell fizetni a személyzetet, a rezsit, a takarítást, az eszközöket és az irodaszereket. Vannak kicsi praxisok hatszáz pácienssel és nagyok háromezerrel, így a helyzet nagyon eltérő. A fiatal orvosok bértámogatása ráadásul alacsonyabb, mint az idősebbeké, ami újabb akadály a belépésnél. A rendszer zárt, az indikátorok nem ösztönöznek igazán a minőségi munkára, ezért sürgősen változtatni kell.

Sok praxis betöltetlen, ami a betegek mindennapjaiban is érezhető.

Ilyenkor helyettesítéssel vagy összevont szolgálattal oldják meg az ellátást, esetleg másik településre kell utazni. A betegek gyakran panaszkodnak, hogy nehezen jutnak személyes találkozóhoz az orvossal, inkább e-mailben kommunikálnak, és a rendelési idő szűkös. Az adminisztratív terhek miatt az orvosnak kevesebb ideje marad a valódi gyógyításra, a megelőzésre és a krónikus betegségek gondozására.

A telemedicina hasznos eszköz, de nem lehet egyeduralkodó. Szakmai protokollokra és egyértelmű betegutakra van szükség, hogy mindenki tudja, mikor kell személyesen megjelenni, és mikor elég az online konzultáció. Emellett az egészségnevelés is kulcsfontosságú. A házi gyermekorvosi praxisban például a szülők edukálásával sok felesleges látogatást lehetne elkerülni – egy egyszerű náthás vagy lázas gyerek esetében gyakran elég a tanácsadás, nem feltétlenül kell bejönni a rendelőbe.

Dr. Szalóczi Beáta szerint a megoldás egyértelmű irányba mutat.

Támogatni kell a rendszert anyagilag, modernizálni a struktúrát a team-munka felé, és kidolgozni a szükséges jogszabályi kereteket. Csak így lehet biztosítani, hogy az alapellátás vonzó pálya maradjon a fiatalok számára, és a betegek hosszú távon is megbízható, magas színvonalú ellátást kapjanak. Az egészségügy egészének érdeke, hogy az alapellátás megerősödjön, mert ez az a terület, ahol a legtöbb ember először találkozik az orvosi segítséggel. A dokumentum és a szakmai egyeztetések jó alapot adnak ahhoz, hogy ezek a változások ne csak tervek maradjanak, hanem megvalósuljanak.

A beszélgetésből egy dolog világosan látszik: a háziorvosi alapellátás nem csak egy szolgáltatás, hanem a magyar egészségügy alapköve. Ha ezt megerősítjük, mindenki nyer – az orvosok, a betegek és az egész rendszer. A következő lépések most a döntéshozókon múlnak, de a szakma hangja egyértelműen elhangzott.

1. Mi a legnagyobb probléma az alapellátásban? A humánerőforrás-krízis, vagyis az elöregedő orvosgárda és a fiatalok hiánya, amit a presztízsvesztés és az adminisztratív terhek okoznak.
2. Miért nem választják a fiatalok a házi orvosi pályát? Mert alacsonyabb a presztízs, több az adminisztráció, kevesebb a szakmai kihívás és kedvezőtlenebbek az anyagi feltételek a kórházi munkához képest.
3. Milyen változtatások szükségesek a jövőben? Csapat alapú ellátás bevezetése, a finanszírozás növelése és egyértelmű szakmai protokollok kidolgozása a telemedicinára és a betegutakra.