Kötéltechnikai mentés a Bazilikáról és a híd alól

Bódi Attila tűzoltóőrmester, a 19. kerületi hivatásos tűzoltóparancsnokság munkatársa a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában az Esztergomban megrendezett BudapestRope Nemzetközi Kötéltechnikai Mentő Kihívásról beszélt. Tíz ország tizenkét csapata mérte össze tudását három napon át, ritkán előforduló mentési helyzetekben.

“A való életben egy éles helyzetben nincs lehetőségünk arra, hogy kísérletezzünk.”

A Jazzy Rádió FM90.9 Business Class vendége Bódi Attila tűzoltóőrmester, a 19. kerületi hivatásos tűzoltóparancsnokság munkatársa volt.

Esztergomban rendezték meg a BudapestRope Nemzetközi Kötéltechnikai Mentő Kihívást, ahová tíz országból tizenkét mentőcsapat érkezett. A magyar mezőnyben a VIII. kerületi hivatásos tűzoltó-parancsnokság csapatával indult, és köszönetet mondott a befogadásért. A háromnapos programot a BudapestRope szervezői állították össze, a feladatok a mindennapi munkánál ritkább helyzeteket modellezték.

A kötéltechnikai mentés itt csapatsport. Hétfős egységben dolgoztak: öten végezték a feladatot, egy ember játszotta a mentendőt, egy megfigyelő kísérte végig a sort. Kínából, az Egyesült Államokból, Lengyelországból, Romániából és Csehországból is jöttek egységek. A pontozás alapján a csapat a negyedik helyen zárt, győztest azonban nem hirdettek, mert ez kihívás volt, nem klasszikus verseny.

A kötéltechnikai mentés gyakorlásának éppen az a lényege, hogy kontrollált körülmények között lehet kipróbálni ritkán használt rendszereket. Szakértői gárda figyeli minden mozdulatot, és visszajelzést ad. Éles bevetésen nincs idő kísérletezni. A versenyeken tanult apró fogások később a laktanyai munkában is számítanak, a saját biztonság és a mentett ember védelme miatt egyaránt.

Az első napon a bazilika kupolájából kellett lehozni a mentendő személyt.

A Mária Valéria híd szerkezetéről alulról kellett leereszkedni. A Nagy-Strázsa-hegyre félórás gyaloglás után, nehéz felszereléssel kellett feljutni, ott sziklamászás várt a csapatra. A várfalon kialakított mászófalról is mentettek, a Bottyán hídnál pedig kutyás mentést hajtottak végre.

Ezekre a feladatokra külön gyakorolni kell. A VIII. kerületi parancsnokságon már vannak kialakított pontok, a 19. kerületben is építik a kötéltechnikai gyakorlóhelyeket. Amikor az irányító kiadja a feladatot, nincs idő gondolkodni a biztonságos megoldáson. Minden csapattagnak előre tudnia kell a saját szerepét.

Bódi Attila tűzoltóőrmester korábban a 19. kerülettel indult, ez volt az első közös megmérettetése a VIII. kerületi csapattal. Az első budapesti versenyen harmadikok lettek, a másodikon negyedikek. Kompetitív alkatként soha nem elégedett az eredménnyel, mert mindig van hova fejlődni. Hibapontot az is hozott, ha egy fáról mentésnél letört egy ág, vagy ha a sok eszköz közül egyet leejtett csatoláskor.

A veszélyes hibát a bírói gárda eleve nem engedi.

A megmérettetésre nem csak tűzoltók jelentkezhettek, rendőri és speciális mentőegységek is indultak. A vendég szerint érdemes elindulni, a helyezéstől függetlenül, mert a kontrollált pályán óriási szakmai tapasztalat gyűlik.

Bódi Attila tűzoltóőrmestert a turizmusból sodorta ide az élet. Vízimentőkkel dolgozott, megtanulta a vízimentést, majd egy speciális mentőcsapatba került, ahol a működés a tűzoltóságéhoz hasonlított. Onnan vezetett az út a hivatásos állományba. Kollégái között van, aki gyerekkora óta erre készült, másnak később tetszett meg a munka.

Felső korhatár ma már nincs, régen 35 év volt. Fizikai alkalmasság, orvosi vizsgálat és pszichológiai teszt kell. A felmérésen futás, húzódzkodás, fekvenyomás, felülés és helyből távolugrás szerepel, újabban 50 kilogrammos zsák húzása és idősugaras szerelés is. Évente újra mérik az állományt, a laktanyában naponta lehet edzeni.

Riasztáskor két percük van elhagyni a laktanyát.

A csúszda a pihenőhelyiségekből a szerkocsikhoz vezet, a védőfelszerelés a kocsinál van. Magyarországon hivatásos állományban nők nem szolgálnak tűzoltóként, önkéntes egyesületeknél viszont igen. A vendég szerint a szakma tartósítja az embert: ötven év körül is jó fizikai állapotban látja az idősebb kollégákat.

A veszélyt a csapat tartja kordában. Olyan társakra számíthat, akikben megbízik, és akik egymást is húzzák, nemcsak a mentettet. Emlékezetes bevetése egy füsttel teli lépcsőház volt, ahol a látótávolság gyakorlatilag nulla. Ismeretlen épületben kellett felmenni, megfogni az embereket és lehozni őket, miközben a folyosókat sok házban ráccsal zárják.

A fizikai akadályt eszközzel és gyakorlattal oldják meg.

Évente nagyjából 1500 riasztásuk van, idén a száraz nyár miatt a szabadtéri és gaztüzek sűrűbbek, napi három kivonulás szinte megszokott. Országon belül elmentek már Budapestről Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe viharkárhoz. Nemzetközi segítségnél a HUNOR Mentőszervezetet mozgósítják.

A következő verseny időpontja még nincs meg, indulni viszont biztosan fognak. A három nap alatt nyolc feladatot terveztek, a hosszú pályák miatt hetet tudtak teljesíteni, az utolsó napon este hétkor végeztek. A felszerelést helyszínről helyszínre gyalog cipelték. A beülő és a személyi védőeszköz együtt 15-20 kilót nyom, a kötél tartja a terhet.

---

• Mi a különbség a kihívás és a verseny között? A kihíváson van pontozás, a sorrendet a csapatok ismerik, győztest azonban nem hirdetnek. A versenyen helyezést is kiosztanak.
• Hányan indultak Esztergomban? Tíz országból tizenkét csapat. A magyar oldalon a VIII. kerületi hivatásos tűzoltó-parancsnokság mellett speciális mentők és rendőri kötéltechnikai egység is szerepelt.
• Lehet-e később tűzoltóvá válni? Felső korhatár már nincs. Aki fizikailag, orvosilag és pszichológiailag alkalmas, az jelentkezhet, a felmérést évente megismétlik.

---

Hasonló tartalmak:

Vízmegtartás nélkül a rekord aszály csak a kezdet
A Los Angeles-i tűzvészről beszélgettünk Pavelcze Lászlóval, a Baptista Szeretetszolgálat Vészhelyzet-Kezelési igazgatójával

Kötéllel mentési gyakorlatot végeznek Esztergomban
HUNOR Mentőszervezet