A Jazzy Rádió FM90.9 Business Class adásában Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatója arról beszélt, hogy Friedrich Merz kancellár reformígéretei után a választók hangulata alig mozdul, miközben az AfD országosan és a szász-anhalti választás küszöbén is előrébb jár.
“Nem a statisztika dönt, hanem az, kinek hiszik el a választók, hogy valódi változást hoz.”
Alice Weidel a kormányfők Vivaldijának nevezte Friedrich Merzt, és a hasonlat a stúdióban is megállta a helyét. Minden évszakra jut egy reformígéret, a tervek egyre nagyobbak, aztán jön a visszavonások koncertje. Adócsökkentés, bürokráciacsökkentés, migrációs fordulat, atomenergia: ezeken a pontokon a kancellár válasza a németeknek egyelőre gyenge. Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint a kritikusoknak is el kell ismerniük, hogy a kép találó.
VIDEO
Amióta Merz kormánya hivatalba lépett, szezononként jön a nagy bejelentés, hogy most aztán összeül a koalíció és megérkezik a fordulat. A nyugdíjreform és a fűtési szabályok ügyében már született megállapodás. A választók megítélése ettől alig mozdult. A kormánnyal és a kancellárral is csak a megkérdezettek 13 százaléka elégedett.
Országos szinten a CDU 21, az AfD 28, a Zöldek 15, a szociáldemokraták 12, a Die Linke 11 százalékon áll. Az Alternatíva Németországért már nem versenyben van a kereszténydemokratákkal, hanem elhúzott. A szász-anhalti választás vasárnap még élesebb képet mutat: az AfD 41-42 százalékon vezet a CDU 24 százaléka előtt. Stefán Csaba szerint a német közvélemény-kutatások általában pontosak, ezért ezek a számok már önmagukban politikai kényszert teremtenek.
Előrehozott szövetségi választásról sokat beszélnek, a valóságban a kormánynak saját magát kellene megbuktatnia. Az AfD 30 és 40 százalék között járna egy ilyen fordulón, természetes szövetségese viszont nincs. A CDU elvileg a jobb oldalról kínálkozna partnernek, a kereszténydemokraták most éppen kormányon vannak, és a tűzfalat tartják. Az AfD sem biztos, hogy koalíciót akar a CDU-val.
A tűzfal a Die Linke felé is áll, legalábbis a CDU részéről. Szász-Anhaltban mégis vita van arról, hogy kisebbségi kormányzásban eltűrik-e a baloldalt. A szakpolitikai távolság a kereszténydemokraták és a Die Linke között sokkal nagyobb, mint a CDU és az AfD között. A tűzfal gondolata Németországban még mindig elég erős ahhoz, hogy a CDU két rossz közül a Die Linkét válassza.
Merz alatt a CDU jobbra tolta magát, a két párt ugyanazért a jobb oldali szavazóért versenyez. Stefán Csaba olvasatában a közép pártokkal szembeni bizalmatlanság a mélyebb ok. A CDU, az SPD és lassan a Zöldek is beleesnek ebbe a körbe. A változást azokban látják, akiknek még nem volt hatalmuk. Az AfD ebből a hangulatból táplálkozik.
A szász-anhalti választás legnagyobb kérdése, szerez-e az AfD abszolút többséget. A mérések szerint ez benne van a pakliban. A szabaddemokraták és a BSW valószínűleg kiesik, a Zöldek és az SPD bejutása kérdéses. Az SPD tartományi választásokon gyakran gyengébben zár, mint a felmérések. Ha több párt a küszöb alatt marad, az AfD egyedül is kormányt alakíthat. Ellenkező esetben a CDU-nak kell döntenie: koalíció vagy tolerancia a Die Linkével, különben a tartomány kormányozhatatlanná válik.
Alice Weidel a drága energiát és a zöldadókat teszi felelőssé a csődhullámért. A kis- és középvállalkozásoknál hónapról hónapra több a bedőlés, mint az előző évtizedekben. Az AfD visszanyitná a leállított atomerőműveket, visszahozná a fosszilis forrásokat, és kivezetné a zöldátálláshoz kötött adókat. Külső nyomás is van: az iráni konfliktus, a magas olajár és az orosz energia hiánya. Stefán Csaba nem számít arra, hogy Berlin a közeljövőben visszatér az orosz szállításokhoz.
Merz egy interjúban azt mondta, megtettek mindent az energiaárak csökkentéséért, egy ponton túl azonban nem tudnak többet tenni. Politikus szájából ez ritka mondat, és jól mutatja, mennyire szűk a mozgástér. Az atomerőművek visszakapcsolása évek kérdése. Gyors megoldás ebből nem lesz.
A migrációban a kormány egyetlen látható eredménye a menedékkérelmek számának csökkenése, mintegy 60 százalékkal. Németország a tálibokkal is megállapodott afgánok visszavételéről, ez Európában ritka lépés. A választók mégis azt érzik, a kép nem változott. A statisztika és a percepció itt elválik. Merz annak idején nadrágszíj-húzást ígért, utána jobb időket. Sokan úgy látják, a nadrágszíj meghúzódott, a közérzet romlott.
A nyugdíjreformot a szakértők jónak tartják, a megkérdezettek többsége szerint alig hoz változást. Ugyanez a minta tér vissza a gazdaságban. Németország súlya Európában megvan, a teljesítménye nagyjából annyi, mint a közép-kelet-európai tagállamoké együtt. A növekedés viszont döcög, idén és jövőre is 1 százalék körüli tempóra van kilátás. A régi modell olcsó energiára, exportra és alacsony védelmi kiadásra épült. Ez a keret már nem működik jól, a megoldások mégis ehhez a kerethez tapadnak.
Előrehozott szövetségi választást Stefán Csaba továbbra sem vár. Az AfD még nem elég erős a kormányzáshoz, a kormánypártok pedig rosszabb pozícióból indulnának. 15-20 százalékos esélyt lát arra, hogy Merzet a párton belül leváltják. Hendrik Wüst, Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke a kevés népszerű CDU-s politikus egyike. A hír nyáron felröppent, mindketten cáfolták. Ha a szász-anhalti választás után Mecklenburg–Elő-Pomerániában és Berlinben is gyenge eredmény jön, a CDU-n belül elindulhat a számolás.
Vasárnap Szász-Anhaltban urnához járulnak a választók, három hét múlva már látszik, merre billen a német politika. A Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint onnan érdemes folytatni a sorozatot. A szász-anhalti választás most a tükör, amiben a tűzfal, a kancellár és a gazdaság egyszerre látszik.
Lesz előrehozott szövetségi választás Németországban? Stefán Csaba szerint nem. A kormánynak saját magát kellene megbuktatnia, az AfD pedig még nem tudna egyedül kormányozni, a kormánypártok pedig gyengébben indulnának. Mi a tétje a szász-anhalti választásnak? Az AfD 41-42 százalékon áll, és abszolút többség is kijöhet, ha több kisebb párt kiesik. Ha ez elmarad, a CDU-nak a Die Linkével kellene valamilyen együttélést kitalálnia, különben a tartomány kormányozhatatlan marad. Miért nem javul Merz megítélése a reformok után? A megállapodások megszülettek, a választók percepciója viszont alig mozdult. A statisztikai lépések kevesebbet nyomnak, mint az a kérdés, elhiszik-e a kormánynak, hogy valódi fordulatot hoz.
