Az iskolai erőszak és zaklatás elleni világnapon a NEM OKÉ kezdeményezés egész napos programmal és figyelemfelhívó kampánnyal készül. Gerlóczi Judit, a szervezet alapítója és vezetője hangsúlyozza: a bántalmazás közösségi probléma, amelyhez a szemlélők és a felnőttek is hozzájárulnak, ha nem avatkoznak közbe.
„Az iskolai zaklatás nem egy vonal, aminek az egyik végén a bántalmazó, a másik végén pedig a bántalmazott áll, hanem egy közösségi probléma.”
Az iskolai erőszak és zaklatás elleni világnapon Gerlóczi Judit, a NEM OKÉ alapítója és vezetője az összefogás jelentőségéről beszélt.
A szervezet figyelemfelhívó kampánnyal készült, amelyben védnökök és képviselők üzeneteket fogalmaztak meg a bántalmazott gyerekeknek. Az üzenetek célja, hogy a fiatalok érezzék: nincsenek egyedül, és merjenek segítséget kérni. A Marczibányi téri Művelődési Központban egész napos összművészeti program várja az érdeklődőket workshopokkal, beszélgetésekkel és esti előadásokkal. Civil szervezetek és művészek fogtak össze, hogy kézzelfogható eszközöket adjanak a gyerekeknek az iskolai zaklatás kezeléséhez.
A közösség felelőssége kulcsfontosságú, mert az iskolai zaklatás nem két ember közötti egyszerű konfliktus.
A konfliktus az élet természetes velejárója, míg a zaklatás hosszú távon fennálló, ismétlődő hatalmi dinamika, amelyhez egy egész közösség asszisztál. Felnőttek is jelen vannak vagy éppen hiányoznak, és a makrokörnyezet, a tévés műsorok hangneme is befolyásolja a gyerekeket. Nehéz elvárni a fiataloktól a tiszteletteljes kommunikációt, ha a felnőttek sem mindig mutatnak erre példát. Az online tér és a mesterséges intelligencia tovább rontotta a helyzetet, mert a bántalmazás már nem ér véget az iskola kapujánál. Az internet miatt nonstop elérhetők a chatszobák, és az AI-val kreatívabban, hatékonyabban lehet ártani, ami az áldozat számára különösen félelmetes.
A szemlélők szerepe gyakran alulértékelt, pedig ők vannak a legtöbben, és döntő fontosságú, hogy kiállnak-e.
Sokan érzik, hogy valami nincs rendben, mégsem mernek cselekedni, mert tartanak attól, hogy maguk is célponttá válnak. Ha az iskolában kialakítják a biztonságos jelzőrendszert, ahol a gyerek tudja, kihez fordulhat, és hogy jelzésének nem lesz rossz következménye, könnyebben mer szólni. A bántalmazott felé tett apró gesztus már sokat jelenthet, mert a magányérzet a legnagyobb fájdalom ezekben a történetekben. A kezeletlen traumák gyakran a felnőtt életbe is átkerülnek, és a közösségbe vetett hit is megsérül, ha a bántalmazásnak nincs következménye. A felnőtteknek, szülőknek és pedagógusoknak együtt kell működniük, különben egymást gyengítik, és a gyerekek jövőjét teszik kockára.
A szülőknek érdemes odafigyelni a viselkedésváltozásra, nem csak a klasszikus tünetekre, amelyek gyakran hasonlítanak egy betegség jeleire.
Az ösztönös érzés, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, fontos jelzés, különösen ha tartósan megváltozik a viselkedés, például bezárkózik, nem keresi a barátokat. Kérdezni kell, puhatolózni, és soha nem szabad feladni, még akkor sem, ha a gyerek éppen elutasító. Fontos, hogy a saját tempójukban dolgozhassák fel a történteket, és a bizalmi kapcsolat megőrzése előbbre való, mint az azonnali megoldáskeresés. A tanároknak a prevencióra érdemes fókuszálniuk, különösen az új közösségek kialakulásakor, nulladikban, elsőben vagy kilencedikben. Beszélgetőkörökkel, csoportszabályok kialakításával és a kollégák bevonásával biztonságosabb környezetet teremthetnek, anélkül hogy egyedül kellene megoldaniuk a problémákat.
A tapasztalatok szerint egyre több elkötelezett iskolavezető és pedagógus csatlakozik az ilyen kezdeményezésekhez, és a szülők is edukáltabbá válnak.
Gyanús, ha egy iskola azt állítja, hogy náluk nincs iskolai zaklatás, mert sajnos mindenhol előfordul, és a nyílt kiállás erősebb üzenet, mint az eltusolás. A NEM OKÉ pilotprogramja már négy iskolában zajlik a második kerületben, és további hét állomás, valamint több város és kerület jelezte csatlakozási szándékát. Az adatbázis folyamatosan bővül, filmeket, játékos feladatokat és óravázlatokat kínál, hogy bárki, aki eszköztelennek érzi magát, megtalálja a számára megfelelő kapaszkodót. A figyelemfelhívó kampány a világnap alkalmából különösen intenzív, de a munka már három éve folyik, és a jövőben is folytatódik.
- Mi a különbség a konfliktus és az iskolai zaklatás között?
A konfliktus két ember között zajló természetes dolog, míg az iskolai zaklatás ismétlődő hatalmi helyzet, amelyhez a közösség is asszisztál, és a felnőttek gyakran nem avatkoznak közbe.
- Hogyan segíthetnek a szemlélők?
Apró gesztusokkal mutathatják, hogy a bántalmazott nincs egyedül, és biztonságos jelzőrendszer mellett mernek szólni anélkül, hogy maguk is célponttá válnának.
- Mit tehetnek a szülők, ha gyanús viselkedést észlelnek?
Figyeljék a tartós változásokat, kérdezzenek rendszeresen, és tartsák meg a bizalmi kapcsolatot, anélkül hogy azonnal megoldást erőltetnének a gyerekre.
Hasonló tartalmak:
Riasztó növekedés a gyermekbántalmazásban
Első telefon a gyereknek: mikor érett rá, és mi a szabály?
Zaklatás az iskolában – Novemberben indul a NEM OKÉ kampány
NEM OKÉ címmel országos kampány indult az iskolai zaklatás ellen
