Latin-amerika a nagyhatalmak rivalizálásának fókuszában

Latin-Amerika soha nem volt ennyire fontos a globális politikában, mint napjainkban.

A Trump-adminisztráció visszatérése és Kína gazdasági előretörése alapjaiban alakítja át a régió dinamikáját. Latin-amerika a nagyhatalmak rivalizálásának fókuszában.

“Dél-Amerika átcsúszott egy kínai érdekszférába, bár ott is vannak kivételek.”

Latin-Amerika geopolitikai helyzete izgalmasabb, mint valaha

Legalábbis ezt sugallja Reile Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója a Business Class műsorában a nagyhatalmakkal kapcsolatban. A régiót gyakran egy kalap alá veszik, pedig óriási különbségek vannak észak és dél között, sőt még a déli kontinensen belül is. Mexikótól Patagóniáig, Chilétől Argentínáig színes mozaik az országok világa. Brazília hatalmas népességével, területével és gazdaságával teljesen más, mint a kisebb, szegényebb államok, ahol a mélyszegénység európai szemmel szinte felfoghatatlan.

A társadalmi kép is eltér az európaitól.

Jellemző a mély szegénység és az alacsony társadalmi mobilitás: aki szegény családban születik, nagy eséllyel ott is marad. Persze vannak kivételek, mint Chile, Costa Rica, Mexikó vagy Uruguay, ahol jobb a helyzet, de a legtöbb országban a belső konfliktusok vagy a természeti adottságok miatt nehéz kitörni a szegénységből.

Az utóbbi évek legnagyobb változása az Egyesült Államok külpolitikájában következett be Trump második elnökségével. Sokan a Monroe-doktrina újragondolásáról beszélnek, amit már Trump-doktrínának vagy Donroth-doktrínának is hívnak. Lényege egyszerű: Amerika újra a saját érdekszférájára, a nyugati féltekére fókuszál. Ez azt jelenti, hogy Latin-Amerika ismét a figyelem középpontjába került. Trump az „ostor és mézesmadzag” kombinációjával próbál rendet tenni – hol nyomást gyakorol, hol gazdasági előnyöket kínál.

Eközben Kína szép csendben építkezik.

Főleg Dél-Amerikában erősödött meg a befolyása, ahol Argentína, Chile és Brazília esetében már Kína a legnagyobb kereskedelmi partner. Nyersanyagokért jön: ritka földfémekért, a híres litium-háromszögért Argentína, Chile és Bolívia határvidékén, valamint mezőgazdasági termékekért, mint az argentin vagy brazil hús. Nem erőszakkal, hanem okos befektetésekkel válik nélkülözhetetlenné: infrastruktúrát épít, kikötőket, repülőtereket vesz át – gondoljunk csak a Panama-csatornára. Ezek a létesítmények civil és katonai célokra is használhatók, ami Washingtonban vörös zászlót lobogtat.

Az Egyesült Államok most felébredt, és a Monroe-elv nevében követeli vissza a térséget. Trump egyértelműen azt üzente: ez az ő hátsó udvara, Kína pedig húzódjon vissza. Eközben Európa is nyerhet a helyzeten. A Mercosur–EU kereskedelmi egyezmény hatalmas piacot nyithat meg, főleg a technológiai exportnak. Német és francia autógyártás, amibe a magyar ipar is erősen bekapcsolódik – ez Magyarország számára is komoly lehetőség. Persze a gazdák aggódnak: olcsó argentin steak, brazil churrasco érkezhet. De ne dőljünk be a sztereotípiáknak – Dél-Amerikában hatalmas területek, alacsony népsűrűség és kevesebb vegyszer miatt gyakran jobb minőségű a termék, mint sokan gondolják. Országonként eltérő a helyzet, de Argentína és Brazília már figyel az előírásokra.

Helyi konfliktusok mindig voltak és lesznek.

Venezuela és Kolumbia határán rendszeresek a súrlódások, Bolívia és Chile között is feszült a viszony – Bolívia fegyvereket vásárol, ami nem véletlen. A kábítószer-kereskedelem sem elhanyagolható. A fenti történet Venezuela tranzitorszerepével kezdődött, de a fő szállítmányok Peruból, Bolíviából, Kolumbiából és Mexikóból jönnek. A fentanyl-járvány miatt az USA keményen fellépett, így a kokain egy része most Európa felé tart – Spanyolország és Franciaország a fő célpont.

Kuba helyzete különösen aggasztó. 2024 óta hetedik alkalommal volt teljes áramkimaradás a szigeten, ahol majdnem tízmillióan élnek. Kórházak, mindennapi élet áll le órákra. Fidel Castro halála után a tisztelet megkopott, a fiatal generációt már nem érdekli a forradalom mítosza. Internet, külső információk és a venezuelai olajmegvonás miatt egyre nyíltabb a tiltakozás. Trump adminisztrációja inkább kivár és „kiéhezteti” a rezsimet, de egy éven belül radikális változás várható.

Összességében Latin-Amerika nem egységes, de a nagyhatalmi rivalizálás mindenkire hat.

Az USA és Kína versenye gazdasági lehetőségeket és kockázatokat hoz, Európa pedig okosan pozícionálhatja magát. Magyarország szempontjából az autóipar nyerhet sokat, a mezőgazdaság viszont alkalmazkodásra kényszerül. A régió jövője izgalmas – és messze nem olyan távoli, mint elsőre tűnik.

1. Mi változott Latin-Amerikában Trump második elnökségével? Az Egyesült Államok újra a nyugati féltekét tekinti saját érdekszférájának, és a Trump-doktrínával aktívan visszaszorítja a kínai befolyást.
2. Milyen előnyökkel járhat a Mercosur-EU kereskedelmi egyezmény Magyarország számára? A német és francia autógyártáson keresztül jelentős ipari lehetőséget jelent, mivel a magyar gazdaság szorosan kötődik ehhez a szektorhoz.
3. Mi okozta Kuba jelenlegi energiaválságát és társadalmi feszültségeit? A folyamatos áramkimaradások, a Castro utáni vezetés eróziója és a venezuelai olajmegvonás miatt a fiatal generáció egyre nyíltabban tiltakozik.