A választós menza ott tér el a régi tálcás rendtől, hogy a gyerek az aznapi kínálatból maga állítja össze az ebédet, miközben a tápanyagszámítás a háttérben marad. Szilágyi-Katona Orsolya, az Eatrend dietetikai szakmai vezetője a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában ezt a gyakorlatot kötötte össze a szülői elvárással, az idénygyümölccsel és az allergén diétával.
„Ha a gyerek elutasít egy alapanyagot, az még nem jelenti, hogy más formában, később se fogja szeretni.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
A választós menza már nem az a tálca, amelyiken mindenki ugyanazt kapja, akár kérte, akár nem.
Szilágyi-Katona Orsolya, az Eatrend dietetikai szakmai vezetője a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában arról beszélt, hogyan fér meg egy szigorú közétkeztetési keret a gyerek saját választásával. Az Eatrend mintegy 500 intézményt lát el 60 településen, ez naponta 55 ezer adag ételt jelent. A régi menza emléke, a kötelező leves és a kötelező főétel, ettől a mérettől és ettől a gyakorlattól is távol esik. A konyha életkori tápanyagigény, higiénia és előírt alapanyag-gyakoriság mentén dolgozik, a tányér tartalmát viszont sok helyen már a gyerek rakja össze.
A szabályozás adja a keretet, a bistró adja a mozgásteret.
A közétkeztetési rendelet megszabja, milyen tápanyagokból és milyen alapanyagokból hányszor kell, vagy hányszor szabad adni. Az étlaptervezés ezen a sávon belül készül, korcsoportra szabott adagokkal. Egy nyolcéves és egy tizennégy éves gyereknek nem más ételsor jár, hanem más mennyiség, mert a nagyobb tápanyagigény nagyobb adagot jelent. A választós menza ebben a logikában működik. A pulton több ételsor van, a gyerek szed, a dietetikai számítás pedig akkor is a helyén marad, ha az egyik tányéron tészta, a másikon zöldséges fogás landol.
Az első elutasítás még nem ítélet egy alapanyag fölött.
Az Eatrend a fogyasztói visszajelzésekből indul ki: mi az, amit a gyerekek ténylegesen megesznek, és ezt a kereten belül hányszor, milyen formában lehet visszahozni. Új ízt és új alapanyagot is becsempésznek a hétköznapi kínálatba, majd megnézik, mennyire volt szerethető. Ami az első napon a tányér szélén marad, később más állaggal vagy más körettel már elfogyhat. A sült krumplihoz szokott gyerek a bistróban először azt fogja szedni, amit otthon is kér. Mellette ott áll az osztálytárs tányérja, és egy hét múlva már a kíváncsiság dolgozik a megszokás mellett.
A szülő friss zöldséget vár, a gyerek street foodot lát a képernyőn.
A két elvárás egyszerre van a menün. A kutatásokból az jött ki, hogy a szülő minél több friss zöldséget és gyümölcsöt szeretne az iskolai ebédben, a gyerek kedvencei viszont máshol vannak. A kínálat ezért mindkettőt viszi: van benne, ami a gyereknek ismerős, és van benne idényzöldség, idénygyümölcs. A változatossági mutató ezt számon is kéri, az alma mellé más idénygyümölcs is kerül. A régi édes tészta, a kakaós és a diós csík, ma már kevésbé egyedüli siker, mert a média és a street food a hamburgert meg a tésztaféléket hozta előtérbe.
Az elégedettség napról napra mozog, az allergén viszont fix szabály.
Amikor a menü eltalálja a napi kedvet, a tálca gyorsan ürül, amikor kevésbé, a maradék is beszédes. Ezt a hullámzást a választós menza részben felfogja, mert a gyerek a kínálatból a saját étvágyához igazítja az adagot. Az ételallergia és az érzékenység más pályán fut. Szakorvosi igazolás alapján sorolják be a gyereket a megfelelő diétára, és az ételt egyénileg tálalják neki. A közös pult itt nem jelent közös kanalat, a diétás adag külön készül, külön azonosítóval. A szülő ezért tudja, hogy a tejmentes vagy a tojásmentes tányér nem keveredik a sorban állók adagjával.
Otthon a sült krumpli nyer, az iskolai sorban már más kombinációk születnek.
A közösségi ebéd más döntést hoz ki, mint a családi asztal. A gyerek látja, mit rakott össze a padtársa, kóstol ebből is, abból is, és olyan párosításokat próbál ki, amire otthon nem vetemedne. A pedagógus mondata és a szülő otthoni beszéde ugyanebbe az irányba tolhat, ha a kiegyensúlyozott étkezés oka is elhangzik. Az étkezés ettől lassan örömforrás lesz, nem feladat a tálca fölött. A minőség és a mennyiség együtt számít: a gyerek kapjon eleget, és az elég ízben is megállja a helyét.
A következő lépés a felnőtt oldalon múlik.
Több szülői és pedagógusi kapaszkodó kellene ahhoz, hogy a kísérletezés otthon se álljon le az első nem tetsziknél. Ha egy gyerek elutasít egy alapanyagot, az még nem jelenti, hogy más formában, később se fogja szeretni. Ezt a felnőttnek is újra kell tanulnia, mielőtt a gyerektől várja. A választós menza ezt a második, harmadik kóstolást beépíti a hétköznapba, az osztálytárs tányérja pedig erősebb érv, mint egy otthoni rábeszélés. A közétkeztetés az elmúlt években a fogyasztó felé mozdult: változatosabb, kiegyensúlyozottabb, és a visszajelzés belekerül a következő étlapba.
Mi a választós menza? Olyan iskolai ebéd, ahol a gyerek a pulton lévő ételsorokból maga állítja össze a tányérját, a tápanyagkeretet pedig a közétkeztetési rendelet és a korcsoportra szabott adag tartja.
Más ételt kap a nyolcéves és a tizennégy éves? Az ételsor azonos maradhat, az adag mennyisége változik, mert a nagyobb gyerek tápanyagigénye is nagyobb.
Hogyan étkezik az allergiás gyerek? Szakorvosi igazolás alapján diétára sorolják, és az ételt egyénileg, külön azonosítóval tálalják neki.
Egy hónapja működik a Kieselbach Galéria kortárs ikertére, a K2 a Falk Miksa utca 19. alatt. Rieder Gábor kurátor, a K2 művészeti igazgatója a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában a nyitókiállításokról, az AI-festészetről és a kollaboratív galériamodellről beszélt. "2026-ban egy új kiállítótér aligha tehet úgy, mintha a képkészítés évszázados gyakorlata érintetlen maradt volna." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1c20f1-94f6-6018-a7e7-9d10359b7c10%2Fdownload Miért kellett külön ház a kortárs művészetnek? A Kieselbachot a közönség eddig főleg klasszikus műtárgyairól […]
