Nánay István, Jászai Mari-díjas színikritikus és színháztörténész a Business Class műsorában a Városháza Kiadó Függetlenül című kötetéről beszélt, amely a budapesti alternatív színház és kortárs tánc fejlődését követi nyomon a 20. század közepétől a 2020-as évek elejéig.
„A független színház nemcsak a központi költségvetéstől való eltérést jelenti, hanem tartalmi és formai nóvumot is a megszokott kőszínházi kínálathoz képest.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
Nánay István, Jászai Mari-díjas színikritikus és színháztörténész a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában a Függetlenül című kötetről beszélt, amely a budapesti alternatív színház és kortárs tánc történetét dolgozza fel. A kötet szerkesztője és részben szerzője, Fuchs Lívia a táncos részeket írta, Szabó György a Trafó volt igazgatója szubjektív nézőpontból tekintette át az elmúlt évtizedeket, Szabó István pedig a politikai és gazdasági hátteret adta meg. A négy szerző közös munkája egy olyan területet térképez fel, amely folyamatosan változik.
A Függetlenül című kötet a budapesti független színház és kortárs tánc múltját térképezi fel.
A könyv elsősorban a fővárosi csoportokat és helyszíneket mutatja be, mert a megbízás erre szólt. Az áttekintés az 1950-es évektől indul, és egészen a 2020-as évek elejéig jut el. A terület rendkívül mozgékony, társulatok alakulnak, egyesülnek vagy megszűnnek, ezért nehéz pontosan követni. A szerzők igyekeztek fix pontokat találni, amelyekre már rálátás van. A kötet a Városháza Kiadó Alternatív Budapest sorozatának része, és több mint száz fotóval illusztrálja a korszakot.
A független színház jelentése egyszerre pénzügyi és művészi kérdés.
A leggyakoribb megközelítés szerint a függetlenek a központi költségvetéstől távolabb működnek, pályázati pénzekből és adományokból. A szűkebb olvasat szerint azonban tartalmi és formai nóvumot jelentenek, ami kiegészíti a mainstream kőszínházak kínálatát. Kísérletező, erősebben közéleti vagy politizáló formákat hoznak létre. Ez a kettős meghatározás segíti a sokféle társulat közötti válogatást. A kötet ezt a sokszínűséget próbálja követhetővé tenni.
A Kádár-korszakban a független színház jórészt tiltott területnek számított.
Az 1980-as évek közepéig kevés olyan együttes létezett, amelyet ma alternatívnak vagy függetlennek nevezünk. A nyolcvanas évek közepén indult az erjedés, majd a rendszerváltás után robbanásszerűen megnőtt a számuk. Egyes amatőrként indult csoportok, mint a Stúdió K vagy a Térszínház, máig működnek, és megőrizték nyitottságukat. A kilencvenes évek után született együttesek közül sok már nincs, mert erősen függtek vezetőik személyiségétől. Az innovatív szándék egyeseknél megmaradt, másoknál gyengült az idő múlásával.
A kilencvenes évek eufóriája után a mai együttesek társadalmi feladatokat is vállalnak.
A rendszerváltás utáni időszak nagy lelkesedést hozott, de művészileg nem feltétlenül volt a legerősebb. Most inkább az izgalmas, hogy sok csoport közhasznú tevékenységet is felvállal, hátrányos helyzetű rétegeket támogat vagy oktatáskiegészítő programokat kínál. Ez a funkcióbővülés szinte minden működő együttes profiljába bekerült. A budapesti koncentráció továbbra is erős, az ilyen csoportok 80-90 százaléka a fővárosban vagy környékén dolgozik. Szegeden és Pécsen is élénkebb az élet, de országos szinten a főváros marad a központ.
A kortárs tánc a rendszerváltás után robbanásszerűen fejlődött.
Az ötvenes években a mai értelemben vett kortárs táncot tiltott területre száműzték. A nyolcvanas években a Széna Színház mozgásszínházi fesztiváljai révén megnyílt a világ, és az alkotók láthatták a nemzetközi trendeket. Ez feltüzte a kedvüket, és a nyolcvanas évek közepén indult a nagy boom, ami a kilencvenes évekre is kitartott. Az alkotók ki is szabadultak, sok inspirációt kaptak, és termékenyen használták. A terület nemzetközi fesztiválokon is komoly sikereket ért el.
A Trafó fontos befogadóhelyként alakította a független közeg történetét.
Szabó György, aki a Trafó hosszú ideig vezetője volt, a kötetben személyes indíttatásáról is ír. Előtte a Petőfi Csarnok színházi és táncos programjaiért felelt, és a Közgáz Klub egyik alapembere volt. Egyetemista korában megérintette az a másfajta művészet, ami a nemzeti színházakban kevésbé volt látható. Ezt a szemléletet végigvitte pályáján, és a Trafóban próbálta átadni a közönségnek. A helyszín évtizedeken át kulcsfontosságú befogadó színházként működött.
Mit jelent a függetlenség egy színház vagy tánccsoport életében?
A függetlenség egyszerre a központi költségvetéstől való távolságot és a tartalmi-formai újítást jelenti, ami kiegészíti a megszokott kőszínházi kínálatot.
Melyik időszak számított aranykornak a budapesti független színházban?
A kilencvenes évek a nagy eufória időszaka volt, de a mai együttesek erősebben vállalnak társadalmi és oktatási feladatokat is.
Hogyan indult a magyar kortárs tánc fejlődése?
A nyolcvanas évek közepén a nemzetközi fesztiválok hatására indult a boom, ami a rendszerváltás után is folytatódott.
Török Kata, a Mattel magyarországi marketing menedzsere és Kovács Henrietta, az Autistic Art Alapítvány ügyvezetője a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában mutatta be, hogyan kapcsolódik össze az Autista Barbie bevezetése és egy új film a civil fenntartású lakóotthonok támogatásával. "A lakóotthonba költözés nem azt jelenti, hogy a szülő lemond a gyermekéről, hanem hogy biztonságos, kortárs közösséget teremt neki." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1df3cd-80d7-6dd8-bf30-176ffe26ff9d%2Fdownload Az Autistic Art Alapítvány civil fenntartású lakóotthonokat támogat, ahol súlyosan […]
