Antóny Nelly coach, boldogságtréner és a Boldogság 7 lépésben című könyv szerzője a Jazzy Rádió FM90.9 Business Class műsorában arról beszélt, miért nem elegendő a külső siker a tartós boldogsághoz, és hogyan segíthet az önismeret abban, hogy az ember a saját útján haladjon.
„Számomra a boldogság egy döntés.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
A boldogság nem a külső sikertől függ, hanem a belső döntéseinktől és az önismerettől.
A téma körülbelül három éve került a fókuszba, amikor egy barátnő azt kérdezte, miről írna szívesen könyvet. Negyven témából az utolsó a boldogság volt, és onnantól a kutatás és az emberek megkérdezése elvezette a mélyebb megértéshez. A nemzeti boldogságmutatók szerint Magyarország a lista hátsó részén szerepel, míg Finnország és Dánia évek óta az élmezőnyben van. A szociális háló, az egzisztenciális és a pszichológiai biztonság számít a legfontosabb tényezőknek, mert ezek adják azt az érzést, hogy az ember kimondhatja, amit gondol, anélkül hogy fenyegetettséget tapasztalna.
A magyarok gyakran a hiányokra fókuszálnak, és ez a negatív spirál nehezíti a jóllétet.
Pszichológiai kutatások szerint ugyanolyan körülmények között élő emberek is másként élik meg a helyzetüket, mert a belső megélés különbözik. Nálunk történelmileg mélyebbre süllyedünk a negatív spirálban, és inkább azt keressük, ami nincs, ami rossz vagy ami nem működik. A kérdés, hogy hogyan lehetne jobb, kevésbé kerül előtérbe. A könyv hét lépése nem recept, hanem a saját tapasztalatokból született útmutató, amely segít felismerni a régi sémákat, amikor azok újra előkerülnek. Az első lépés az önmagunkba való beletekintés, mert minden belőlünk indul és hozzánk tér vissza.
Az önismeret az első és legfontosabb lépés, ahol a legtöbben elakadnak.
A Shrek egyik jelenete, ahol a hagyma héjairól beszélnek, jól szemlélteti a modellt: ha magunk nem vagyunk rendben, bármennyi külső réteget húzunk rá, nem fog működni. A fókusz gyakran kifelé irányul, arra, hogy mások mit gondolnak, hogyan vannak, mit tehetünk értük, miközben saját magunkra kevésbé figyelünk. Az önismeret arról szól, hogy lássuk a határainkat, mi komfortos és mi nem, és autentikusan felvállaljuk, kik vagyunk. Ez nem korosztályfüggő, bár ötven felett gyakrabban kerül elő az átgondolás, a Z-generáció már tudatosabban ébred erre. Ha csak arra várunk, hogy az idő majd mindent megold, az önmagában nem hoz változást.
A további lépések a kapcsolódásokon, az értékeken és a jelen pillanaton keresztül vezetnek tovább.
A páros kapcsolódás, a közösségben való helyünk, az alapértékek és a döntés boldogsága következik. Sokszor túl nagy felelősségnek érezzük a döntést, különösen konfliktusos helyzetekben, de éppen akkor fontos megtartani, amit belül felépítettünk. Az idő boldogsága a mostban lenni: sokan azt gondolják, hogy majd ha meglesz a ház, a család vagy az állás, akkor lesznek boldogok. Amikor elérik a célt, mégsem érzik azt, amit vártak, mert a hiánygondolkodás tovább él. Az iskolai szocializáció is hozzájárul ehhez, mert inkább azt keresik, miben nem vagyunk jók, nem pedig azt, amiben igen. A saját eredmény elismerése nem dicsekvés, hanem a tények tisztelete.
A boldogság döntés kérdése, és a mások megváltoztatására fordított energia ritkán hoz eredményt.
A könyv első oldalán is megjelenik, hogy a boldogság döntés: abbahagyjuk, ami nem működik, és megkeressük a saját utat. Ehhez néha szakember segítsége kell, de a döntés a miénk. A lehúzó embereket nem kell teljesen kerülni, elég kisebb fontosságot tulajdonítani nekik, és kritikusan vizsgálni, amit mondanak. Amit tényként kezelünk mások véleményéből, az könnyen csapdába ejt. A munkahelyen vagy a párkapcsolatban is nehéz nem a megfelelésre törekedni, de ha saját magunkon nem dolgozunk, ugyanazokat a sémákat ismételjük. A másik embert nem változtathatjuk meg, legyen szó nárcisztikus párról vagy abuzáló főnökről.
A csendes felmondás is azt mutatja, hogy a döntés már a fejben megszületik, mielőtt a lépés megtörténne.
Abban a pillanatban születik meg a döntés, amikor először megfordul a fejünkben, hogy nem itt van a helyünk. Az, hogy mikor tesszük le a papírt, lehet évek vagy évtizedek kérdése, és ez a saját választásunk. Nem kell azonnal kilépni, de érdemes előkészíteni a terepet magunknak, ahelyett hogy a másik megváltoztatásába fektetnénk az energiát. Ha mindent megtettünk, és mégsem működik, mert a másik nem partner, akkor tudható, hogy további idő és energia sem hoz változást. A saját igényeink és határaink tisztelete hosszú távon vezet oda, ahol valóban önmagunk lehetünk.
Miért nem elegendő a külső siker a boldogsághoz?
Mert a tartós jóllét az önismeretből, a saját határaink ismeretéből és a jelen pillanat elfogadásából fakad, nem pedig a külső eredményekből vagy mások véleményéből.
Hol akadnak el a legtöbben a hét lépés közül?
Már az elsőnél, az önmagunkba való beletekintésnél, mert a fókusz gyakran kifelé irányul, és anélkül próbáljuk javítani a kapcsolatokat, hogy magunkat megismernénk.
A boldogság döntés kérdése?
Igen, az elhatározás, hogy abbahagyjuk, ami nem működik, és megkeressük a saját utat, alapvető, még ha ehhez időnként külső segítség is kell.
Katona Gergely, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza, a Mesterséges Intelligencia Etika Fórum szakértője és mentőtiszt közel harminc éve dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál, és egészségügyi projektmenedzserként is részt vett informatikai fejlesztésekben. "A végső diagnózist az orvos mondja meg, és ő is felelős érte." https://lmzem.hu/playaudio.mp3?path=2%2Fpublic%2Fpodcast%2F1ed8b41b-3d20-6d10-b4d2-d1aee33598f9%2Fepisode%2F1f1dcce0-7e41-6f10-ac76-c37ff9a2bf50%2Fdownload A mesterséges intelligencia az egészségügyben már jelen van, de a betegbiztonság csak emberi felügyelet mellett tartható fenn. Katona Gergely, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza és a Mesterséges Intelligencia Etika […]
