Az eurócsatlakozás kérdése újra előtérbe került Magyarországon. A szakértők szerint nem varázsszer, mégis komoly előnyökkel járhat, ha a csatlakozási árfolyamot körültekintően választják meg. Ebben a cikkben Jagadics Bálint véleményét foglaljuk össze a témáról.
“A csatlakozási árfolyam megválasztása nem pusztán technikai kérdés, hanem hosszú távon meghatározza, hogy a magyar vállalatok és háztartások mennyire tudnak versenyképesek maradni az eurózónában.”
Az eurócsatlakozás nem csodaszer, mégis jelentős előnyökkel járhat a magyar gazdaság számára.
Az euró bevezetése önmagában nem old meg minden strukturális gondot. Ugyanakkor csökkenti a tranzakciós költségeket és kiszámíthatóbb üzleti környezetet teremt. A közép-kelet-európai példák, például Csehország és Lengyelország, azt mutatják, hogy saját devizával is lehet növekedési pályára állni. Magyarország esetében azonban a gazdaságpolitika szerkezete miatt az eurócsatlakozás támogathatja a hosszabb távú versenyképességet. A bolgár és horvát tapasztalatok alapján a piacok már a folyamat során pozitívan reagálnak a beruházások és a növekedés terén.
A csatlakozási árfolyam megválasztása kritikus fontosságú az átállás sikeréhez.
Nincs olyan matematikai modell, amely egyetlen tökéletes árfolyamot adna ki ötszáz közgazdász segítségével sem. A jó döntés attól függ, mennyire képes átalakulni a magyar gazdasági szerkezet a csatlakozásig hátralévő években. Ha a termelékenységi problémák változatlanok maradnak, akkor akár 3,80 és 4,10 közötti árfolyam is szóba jöhet. Ennél kedvezőbb, 3,60-3,70 körüli érték is elérhető, ha sikerül kezelni a hatékonytalanságokat. A 3,50 alatti szintek viszont hosszabb távon munkanélküliséghez és lassuláshoz vezethetnek, mert a magyar cégek nehezebben versenyeznek a régióban.
A korábbi csúszó leértékelési stratégia negatív reflexeket alakított ki a magyar KKV-szektorban.
Az elmúlt másfél évtizedben Magyarország informális csúszó leértékelést alkalmazott. Ez rövid távon versenyképességi puffert adhat, de nálunk állandósult, és elfedte a termelékenységi gyengeségeket. Ennek következtében hatékonytalan vállalatok is fennmaradhattak hosszabb ideig. Az inflációt is részben ez a mechanizmus gerjesztette, mert a forint gyengülése drágította az importot. Az eurócsatlakozás után ez a stratégia már nem működhet, ezért a szerkezeti reformok elengedhetetlenek.
A technikai feltételek teljesíthetők, a valódi kihívás mégis az árfolyam körül van.
A bankok és az informatikai rendszerek átállása általában megoldható minden országban. Elég készpénzre és a kerekítési szabályok kidolgozására van szükség. A nagyobb kérdés az, hogyan érhető el a kívánt csatlakozási árfolyam anélkül, hogy az bizonytalanságot keltsen. Ha erősebb árfolyamot céloznak meg, akkor magasabb kamatszint és erős bizalom segíthet. Gyengébb árfolyam esetén a jegybanki kamatcsökkentés és a forint gyengítése jöhet szóba, de a geopolitikai bizonytalanságok miatt a mozgástér korlátozott.
A 2003-as tervek szerint 270 forint körül lett volna optimális a csatlakozási árfolyam.
Akkoriban a vállalkozók körében végzett felmérés ezt az értéket hozta ki. Az aktuális árfolyamhoz képest plusz-mínusz öt-hét százalékos sávban gondolkodtak. Ha akkor sikerült volna a csatlakozás, az infláció és a növekedés más pályán alakulhatott volna. A mai helyzetben a vállalkozók és a fogyasztók érdekeit egyaránt figyelembe kell venni. Ezért nem egyszerűen az aktuális árfolyamhoz igazítani a célt, hanem egy középutat keresni.
A reális időzítés 2030-ra a maastrichti feltételek teljesítését, 2032-re pedig a tényleges csatlakozást vetíti előre.
A technikai feltételek mellett a költségvetési és inflációs kritériumok teljesítése a kulcs. Ha 2030-ra sikerül, akkor 2031-ben kezdődhet az értékelés az uniós szervek részéről. A csatlakozás 2032 januárjára tűnik reálisnak. Addig is egyre több ágazatban terjed az eurós elszámolás, ami önbeteljesítő folyamatot indíthat el. Horvátországban a turizmusban már korábban is az euró volt a gyakorlatban használt valuta.
- Miért nem tekinthető az eurócsatlakozás csodaszernek? Az euró önmagában nem oldja meg a termelékenységi és strukturális problémákat, de csökkenti a tranzakciós költségeket és növeli a kiszámíthatóságot, ami vonzza a külföldi tőkét.
- Milyen árfolyam lehet reális a csatlakozáshoz? Ha nem javul a termelékenység, 3,80-4,10 közötti érték is elképzelhető. Kedvezőbb esetben 3,60-3,70 körül is lehet, de ez a szerkezeti reformok sikerétől függ.
- Mikor lehet reális a magyar eurócsatlakozás? A maastrichti feltételek 2030-ra teljesíthetők, az értékelés 2031-ben zajlik, így a tényleges csatlakozás 2032 januárjára tűnik valószínűnek.
